irgalmas
irgalmas melléknév és főnév
I. melléknév -an, -abb
1. (választékos) A bajban levőn, szükséget szenvedőn könyörülő, segítő <személy>. Irgalmas szamaritánus. Nem hagyott más örökséget, mint az irgalmas emberek részvétét. (Jókai Mór) [A házba] be se tudok jutni a dühös kutyáktól, ha egy irgalmas szomszéd segítségemre nem jön. (Móricz Zsigmond) || a. (választékos) Ilyen emberre jellemző <megnyilatkozás>. Irgalmas cselekedet.
2. (kissé régies, választékos) <Kül. felkiáltásban v. állandósult szókapcsolatban:> a bűnösnek megbocsátó, kegyelmes <Isten>. Irgalmas Isten!; irgalmas ég!; Isten legyen irgalmas neki v. a lelkének: (átvitt értelemben is) majd ellátom a baját; majd megkeserüli. Ő ide fog jönni énhozzám. – Akkor Isten legyen irgalmas szegény lelkének! (Jókai Mór) Ha el nem jössz, Rozi, az Isten legyen irgalmas, kegyelmes minden jó léleknek. (Móricz Zsigmond)
II. főnév -t, -ok, -a (rendsz. többes számban)
1. (ritka, választékos) Irgalmas személy.
2. (rendsz. többes számban) (elavulóban) Egy gyógyítással foglalkozó katolikus szerzetesrend tagja. Elment az irgalmasokhoz fogat húzatni. || a. jelzői használat(ban) (elavulóban) Ezeknek rendjéhez tartozó <személy, dolog>. Irgalmas barát, nővér; irgalmas kórház.
