irgalmatlan
irgalmatlan melléknév és határozószó
I. melléknév -ul, -abb Irgalmat nem ismerő, könyörtelen <személy>. Irgalmatlan kizsákmányoló, uzsorás. || a. Ilyen személyre jellemző, rá valló. Irgalmatlan kínzás; irgalmatlanul elárverezték. Sokszor ám a lányka szíve Állhatatlan És ahhoz, ki legjobb híve, Irgalmatlan. (Csokonai Vitéz Mihály) || b. (átvitt értelemben, bizalmas) Olyan <jelenség>, amelytől nagyon szenved az ember. Irgalmatlan hideg. Nincsenek szokva ilyen irgalmatlan télhez. (Jókai Mór)
II. határozószó (átvitt értelemben, bizalmas) Szertelenül, szörnyen, roppantul. Irgalmatlan nagy ház; irgalmatlan hideg idő; irgalmatlan heves szél; irgalmatlan rossz út. A fenevad irgalmatlan győzte étvággyal. (Móra Ferenc) Irgalmatlan nagy boroskupa volt mellette. (Móricz Zsigmond)
irgalmatlanság.
