irkál
irkál ige -t, -jon
1. tárgyas Ismételten v. foglalkozásszerűen, nagyobb szellemi igény nélkül, rendsz. gyakorlati céllal v. teljesen céltalanul ír vmit (vkihez v. vmire). Kérvényeket, leveleket irkál; számokat irkál a dobozokra, a falra, a táblára. A nagyobbik kisleány már tizenhat múlt … Tán irkált is már szerelmes évődéseket a vén kuglizóasztalra. (Kaffka Margit) || a. (tárgy nélkül) Az ülés alatt egy papírra irkált. Egy csomó hitelező káromkodott … Még egy darabig irkáltak utána, hol neki, hol az apjának, de miután választ nem kaptak, elmaradoztak apránként. (Mikszáth Kálmán)
2. tárgyas (tárgy nélkül is) (a tárgy mindig többes számban) (rosszalló) <Sok, de rendsz. értéktelen v. nem különösen értékes irodalmi művet> ír. Rossz regényeket, verseket irkál; a helyi lapokba irkál. Már akkor kezdettem deák verseket irkálni. (Vörösmarty Mihály)
Igekötős igék: aláirkál; beirkál; felirkál; kiirkál; leirkál; megirkál; odairkál; összeirkál; ráirkál; teleirkál.
irkálás; irkáló; irkált.
