írmag
írmag [í v. i] főnév (csak egyes számban, rendsz. birtokos személyraggal, főleg állandó kapcsolatokban) (népies)
1. Vkiből, vmiből az utolsó v. egyetlen példány. Írmagja sem ® maradt; írmagostul kipusztít; kiirtja még az írmagját is. Már reggeli kilenc órakor írmagul sem lehetett [a] … város falai közt épkézláb embert találni. (Jókai Mór) Ez [az utolsó húszkrajcáros] az írmag, nemzetes uram – mondja nyájasan. (Mikszáth Kálmán)
2. (régies) Ember, állat, nemzedék utolsó ivadéka. A legszörnyebbet várom hallani: Te nemzetedből írmagúl maradtál. (Vörösmarty Mihály)
