ismét
ismét határozószó (kissé választékos)
I. határozószó
1. A szóban forgó cselekvést, történést, jelenséget megismételve; megint, újra. Ismét kopogtat vki. Ismét rátért erre a kérdésre. Fejét a szörny ismét fölemeli. (Petőfi Sándor) A kormánynak ősi, nemzedékről nemzedékre szálló politikája … ismét elkövetett egy durva merényletet. (Móricz Zsigmond) || a. A szóban forgó s rövidebb-hosszabb ideig szünetelő cselekvés, állapot, folyamat v. időtartam folytatásaként; megint, újra. Ismét egészséges vagyok. Ismét dolgozom. Ismét esik az eső. Ismét itt az ősz. Ismét magyar lett a magyar. (Petőfi Sándor) Hasztalan, hogy új virágba Borul ismét a fa ága. (Arany János) A feloszlatott országgyűlést a Népköztársaság Elnöki Tanácsa … rendkívüli körülmények esetén ismét összehívhatja. (A Magyar Népköztársaság Alkotmánya) || b. (ritka) Ismét és ismét: egymás után több ízben; újra meg újra. Tehát ismét és ismét kell veled találkoznom? (Jókai Mór)
2. (ritka) <Hasonló tárgyak, esetek felsorolásában, számbavételében:> az előbbi(ek)hez hasonlóan; is, ugyancsak, szintén. Ez az alma éretlen, ez ismét éretlen.
II. (kötőszó-szerűen, felsorolásban, hangsúlytalan helyzetben)
1. Az előbbiek, az említettek után még; meg, pedig, megint. Négy köntös volt rajta … A legfelső … selyem, az alatt egy rövidebb kantus …, az alatt ismét egy halaványsárga mellényke. (Jókai Mór)
2. <Szembeállításban:> az előbbiekkel szemben; viszont, pedig. Amely földön valaki leghatalmasabb … volt, ott uralták. Itt a bűvészt, amott a költőt, másutt ismét a hadvezetőt. (Jókai Mór)
