ismétel
ismétel [ë] ige -t, -jen [ë]
1. tárgyas Újra, még egyszer v. többször mond vmit. Ismétlem, hogy …; az ® unalomig ismétel vmit; önmagát ismétli: azt mondja, amit már (többször is) mondott; nem mond semmi újat. Ismételd a kérdést! Ez a baljós vén vad holló mért ismétli rémesen | ezt a szót, hogy: Sohasem … (Babits Mihály–Poe-fordítás)
2. tárgyas <Cselekvést> még egyszer végez. Az eljárást, a gyakorlatot, a kísérletet ismétli. || a. tárgyas <Zenei részletet, darabot> begyakorlás végett többször egymás után játszik. Addig ismételte a futamot, míg hibátlanul nem ment. || b. (tárgy nélkül) Vmely műsorszámot, zeneművet v. abból egy részletet közkívánatra még egyszer előad v. eljátszik; újráz. Olyan nagy volt a taps, hogy többször is ismételtek. || c. (tárgy nélkül) (zene) Vmely zeneműnek egy-egy ismétlőjel közé tett részletét az előírás szerint még egyszer játssza. Szonáták első tételében nem minden zongorista szokott ismételni.
3. tárgyas (tárgy nélkül is) (iskolai) <Tanult anyagot> újra átvesz, hogy emlékezetében megrögzítse. Most Petőfi egyik költeményét ismételjük. Év vége felé már újat nem tanulunk, csak ismétlünk.
4. tárgyas (tárgy nélkül is) (iskolai) <Vmely osztályt rendsz. bukás következtében> újra jár. A hatodikat ismételte. Nem ment át a vizsgán, ismételnie kell.
Igekötős igék: átismétel; elismétel; megismétel.
ismételget; ismételhető.
