istenáldás
istenáldás [n-á] főnév
1. (vallásügy) Az Isten áldása; siker, boldogság, szerencse. Nincs rajta istenáldás. || a. (átvitt értelemben) (Valóságos) istenáldás: a természetnek vmely kedvező, kívánatos, előnyös jelensége; természeti jótétemény, szerencsés esemény. Valóságos istenáldás ez az eső.
2. (átvitt értelemben, népies) Gyermek <a családban>. Bőven volt az istenáldás: Jobbra, balra a sok gyermek. (Vörösmarty Mihály)
