itt-ott
itt-ott határozószó, határozatlan
1. Egyik helyen is, másik helyen is; némely helyen; helyenként; szétszórtan. Itt-ott láthatunk még zsúpfödeles házat is. Itt-ott a búzavirág kéklett, vagy a pipacs harangja piroslott. (Mikszáth Kálmán) Az út padjain itt-ott emberek … félálomban gubbasztottak. (Nagy Lajos) || a. <Más-más helyen megjelenő ugyanazon személyről szólva:> egyszer egyik helyen, máskor más helyen; hol itt, hol ott. Látták őket ugyan itt-ott beszélgetni, de falun mindenki beszélget. (Gárdonyi Géza) Eleinte még látták itt-ott. Később teljesen nyoma veszett. (Krúdy Gyula) || b. A szóban forgó tárgynak, testnek egyik-másik részén. A gépen itt-ott akad javítani való. A fa törzse itt-ott repedezett. [A fészer] fedelét … az új zsindely csúfította el, mellyel itt-ott befoldozták a korhadt részeket. (Mikszáth Kálmán) Jóbának még most is gyúladt egy kicsit a tüdője … Még mindig mintha nagy késeket mártanának itt-ott a testébe. (Ady Endre) || c. <Rendsz. csak, csupán szóval kapcs.:> egyik v. másik helyen; kevés helyen. Sötét van; csak itt-ott világít egy-egy távoli ablak fénye. A nép elbujdosott messze földre, … csak itt-ott fizettek ki egy-egy falut … valami kis megszabott úrbéres területtel. (Móricz Zsigmond) || d. (ritka, irodalmi nyelvben) <Állítmányként:> egyik helyen is van, másik helyen is van; (csak) kevés helyen van. Törpe bogyós bokrok itt-ott a lapályban. (Arany János) Palánk csak itt-ott. (Gárdonyi Géza)
2. (átvitt értelemben, ritka) Olykor-olykor, időnként, néha, ritkán. Itt-ott megjelenik nálunk. Ha itt-ott éhezem, Mi baj? van, aki jól lakott. (Vörösmarty Mihály)
3. (átvitt értelemben, tájszó) Hozzávetőlegesen, körülbelül. Megvan ez itt-ott egy fél liter.
