ittlét
ittlét főnév (rendsz. személyragos alakban) (kissé választékos)
Az a tény, hogy vki itt, ezen a helyen, házban, községben, vidéken van v. volt, ahol a beszélő van; vkinek ezen a helyen való tartózkodása. A vendég ittlétét kellemessé tettük. Senki sem veszi észre ittlétét. Fegyveres ittlétem megbocsássa, Felség! (Arany János) Hogy jöttél galambom? Hogy tudtad ittlétem? (Mikszáth Kálmán) || a. Ennek tartama. Vkinek az ittlétekor, ittléte alkalmával, ittléte alatt. Rövid ittlétem alatt sokat tapasztaltam. Két órai ittlét után elment.
