írnok
írnok [í v. i] főnév -ot, -a
(elavulóban) <Hatóságnál, hivatalban, irodában> önálló hatáskör nélküli, főleg másolatokat és kimutatásokat készítő, alacsonyabb rangú tisztviselő v. beosztott. Községi írnok; írnok az adóhivatalban. Az írnok úr átment sörözni a Koronába. (Móra Ferenc) Ha nem lövöm meg magam idejében … Megint elmehettem volna ügyvédi írnoknak Békésgyulára, ahol kezdtem. (Krúdy Gyula) || a. Ilyen szolgálatra behívott v. beosztott katona.
írnoki; írnokság.
