irtás
irtás főnév -t, -ok, -a
1. Az irt (1, 2) igével kifejezett tevékenység, eljárás; az a cselekvés, hogy vmit irtanak; pusztítás. Gaz, gyom, haszontalan növények irtása; ágak, fölösleges hajtások irtása; bokrok, fák irtása; a burgonyabogár, az egerek, a férgek, a patkányok irtása; a hernyók irtása a gyümölcsösben.
2. Általában pusztítás, megsemmisítés, gyilkolás. Az ellenség, a foglyok irtása. S marad hely a szégyen számára ott, hol a bosszúnak, az irtás dühének kell csak lakni? (Jókai Mór) || a. (átvitt értelemben, ritka) Vminek megszüntetése. A bűnök, a visszaélések irtása. || b. (bizalmas) (Nagy) irtást rendez, tart: kiselejtez, megsemmisít. Nagy irtást rendezett a jegyzetei, könyvei közt.
3. <Erdőgazdaságban> a törzseknek tuskóstul való kidöntése, ill. a földben maradt tuskók és gyökerek kiszedése. Az irtás rendszerint téli munka, s többnyire csoportosan végzik. Az irtás során a kisebb fákat is kivágták.
4. <Erdőben> így megritkított, kiirtott rész, terület, ahol a földben maradt gyökerekből rendsz. bozót keletkezik. Felszántották az irtást. Töri a vadkan az „irtást”. (Arany János) Az irtás szélén … mindjárt a puszta következik. (Tömörkény István) || a. Művelésre fogott ilyen terület. Az irtás pihent földje bő termést ígér. Kukoricát vetettek az irtásba. Fenyőfa csemetékkel ültették be az irtást.
Szóösszetétel(ek): 1. irtásföld; irtásterület; 2. családirtás; erdőirtás; gyomirtás; patkányirtás.
irtási; irtásos.
