ismérv
ismérv főnév -et, -e [e, e] (tudományos, régies, hivatalos)
Olyan tulajdonság, amelyről vmi v. vminek a lényege felismerhető, megismerhető; ismertető jegy, kritérium. Belső, fő, külső ismérv(ek); az ismérvek alapján; vmely vegyi folyamat ismérvei. Az adóhatóság az adót külső ismérvek alapján állapítja meg, ha a bevallás hiányos.
