kipányváz
kipányváz tárgyas ige
1. <Állatot, kül. lovat> úgy köt ki, hogy legelni tudjon, de el ne kóborolhasson. Kipányvázta a lovát, maga pedig leheveredett a fűbe. Lovaikat egész éjjel vezetéken kellett legeltetni, mert kötelük nem volt, hogy kipányvázhatták volna őket. (Eötvös Károly) A törökök egy alkalmas tisztáson kipányvázták a lovakat. (Gárdonyi Géza) || a. (ritka, irodalmi nyelvben) <Embert> úgy köt oda vmihez, hogy mozogni tudjon, de meg ne szökhessen. Ugyanahhoz a gólyapadhoz, ahová engem kipányváztak, volt egy tüskés szakállú férfiú is odavasalva. (Jókai Mór)
2. (ritka) <Ponyvát, kül. sátorponyvát> cövekekhez v. szilárdan álló rudakhoz feszesre kiköt.
kipányvázás; kipányvázgat; kipányvázható; kipányvázó; kipányvázott; kipányváztat.
