kipapol
kipapol tárgyas ige (régies)
<Pap egyházi beszédben a hívek előtt ismert személlyel kapcsolatban> – rendsz. elítélőleg, feddő szavakkal – megemlít vmit; kiprédikál. [A komáromi lelkész] még a halotti búcsúztatójában is kipapolja, hogy íme ez volt ama balgatag ember … (Jókai Mór)
kipapolás; kipapoló; kipapolt.
