kócos
kócos melléknév és főnév
I. melléknév -an, -abb
1. Olyan <haj, szőrzet>, amelynek szálai rendetlenül, összevissza állnak; fésületlen, borzas, boglyas, gubancos. Kócos fürtök, sörény, szakáll. Hosszú kócos haja csomóba van kötve. (Gárdonyi Géza) Kender volt a kócos haja néki. (Juhász Gyula) Az asszony jött ki, kócosan, mintha dühtől borzadna égnek a haja. (Kosztolányi Dezső) || a. Ilyen hajjal, szőrzettel borított <fej>. A lovacska fölkapja a kócos fejét és veszettül nekiiramodik. (Móra Ferenc)
2. Fésületlen, gondozatlan hajú, szőrzetű <személy, állat>. Kócos gyerek; kócos komondor, ló. Hazudsz, mondom, te kócos könyvkupec. (Petőfi Sándor) A két ló elkezdett rohanni eszeveszettül, mint a mesékben azok a kócos, girhes táltosok, akik parazsat esznek. (Mikszáth Kálmán) Csak épp hogy nem akart kócos maradni, ha már nem mosdott máma. (Gelléri Andor Endre)
3. Olyan, amiben kóc (1) van, kóccal vegyes, kóccal kevert. Kócos len. A kócos kendert ki kell fésülni.
II. főnév -t, -ok, -a
1. (bizalmas, tréfás, rosszalló) Kócos hajú, külsejű személy. Már megint itt van ez a kis kócos. || a. (ritka, tájszó) Hosszú szőrű v. gondozatlan kis ló. A két kócos egyforma kocogással poroszkált. (Tolnai Lajos)
2. (elavulóban) Kisiparos, kiskereskedő. Kócos maradt egész életében.
kócosság.
