kopula
kopula főnév -át, -ája
1. (régies) (Összekötő) kapocs. || a. (filozófia) A logikai ítélet állítmányát és alanyát összekötő elem. || b. (nyelvtudomány, régies) A van (volt, lesz) ige mint a névszói-igei állítmány igei része.
2. (vallásügy) <A katolikus házassági jogban:> a házasuló felek egyházi összeadása egyszerű áldással.
3. (zene) Kapcsoló szerkezet, amelynek segítségével az orgonán egyszerre több billentyűzet szólaltatható meg. || a. (zene) A középkori primitív többszólamúság egyik formája.
kopulál; kopulás.
