köszörű
köszörű főnév -t, -je [e]
1. (régies) Eszközök, szerszámok csiszolására, élesítésére haszn. kődarab; köszörűkő, fenőkő. || a. (átvitt értelemben) Kacag Ámor, fenve lángzó | Nyilát véres köszörűn. (Arany János–Horatius-fordítás)
2. Korong alakú köszörűkővel ellátott, lábbal v. kézzel hajtható egyszerű szerkezet, amellyel kést v. szerszámot élesítenek, v. hegyessé tesznek. Ollóját köszörűn élesítette. Összeszerelte a köszörűt. Sivít a köszörű, … a kés muzsikálva, sziszegve élesedik a köszörű alatt. (Karinthy Frigyes)
3. (műszaki nyelv) Az a gép, amelynek szemcsés, kristályos anyagból készült s nagy sebességgel forgó tárcsája a megmunkálandó tárgyat forgácsolja, csiszolja. A köszörűn dolgozik.
Szóösszetétel(ek): köszörűgép; köszörűkerék; köszörűvályú.
