kötekedés
kötekedés főnév -t, -ek, -e [ë, e]
Általában a kötekedik igével kifejezett cselekvés, magatartás, megnyilvánulás; az a tény, hogy vki kötekedik vkivel.
1. Vmely ürüggyel való veszekedés, verekedés (kísérlete); civakodás, kapcáskodás, kötözködés. A duhaj legények kötekedése. Szenvedélye a kötekedés. Ráfizetett kötekedésére.
2. (Tréfás) bosszantás, ugratás, kötődés [1] (1). A gyerekekkel, lányokkal való kötekedés. A tréfa, kötekedés otthonos nála … (Mikszáth Kálmán)
kötekedési.
