kinevez
kinevez tárgyas ige
1. Kinevez vkit (vminek v. vmivé): <felsőbb hatóság> hivatalos rendelettel, intézkedéssel vmely állás elfoglalására feljogosít vkit. Kinevezték bírónak v. bíróvá, főorvosnak v. főorvossá, tanárnak v. tanárrá. Kinevezték az egyetem történeti tanszékére. Elnökölt a tanácsüléseken, mert közben tanácselnökké nevezték ki. (Babits Mihály) Az ügyészeket a Magyar Népköztársaság legfőbb ügyésze nevezi ki. (A Magyar Népköztársaság Alkotmánya) || a. Vmely hivatalos tevékenység ellátásával, kül. vmely politikai tárgyaláson való részvétellel megbíz vkit. Kinevezik a bizottság tagjait.
2. (átvitt értelemben, tréfás) Eredeti céljától eltérő célra alkalmasnak nyilvánít, és erre a célra kezd használni vmit. Kinevezték a hintaszéket ágynak. Ezt a széket kinevezzük ruhatárnak. Nyár felé a fiúk a gyöpöt kinevezték labdarúgó pályának. (Kosztolányi Dezső) A földes konyhahelyiséget kinevezték ebédlőnek s előszobának. (Móricz Zsigmond)
kinevezhető; kinevező; kineveztet.
