kínlódik
kínlódik tárgyatlan ige -tam, -ott, -jék (-jon)
1. <Élőlény> ismételten és huzamosabb ideig kínzó testi v. lelki fájdalmat érez. A fogával kínlódik. Sokat kínlódik a fájós lábával. Gyötörte a honvágy, sokat kínlódott. Fenn lengő hold! nézd mint kínlódom. (Csokonai Vitéz Mihály) Injekció nélkül húzott fogat … mégis keveset kínlódtunk fürge, gyöngéd keze alatt. (Kuncz Aladár)
2. Fárasztó, nehéz munkával gyötri magát. kínlódik vmely feladattal. Szerszámunk nagyon rossz volt, csak kínlódtunk vele. A kövek között apró halak kínlódnak, s vetik magukat jobbra-balra, igyekezvén a víz felé. (Tömörkény István)
3. Magát fárasztva, gyötörve bajlódik, vesződik vkivel. Sokat kínlódik engedetlen gyermekével. Még a fiúkkal is kész volt egy kicsit kínlódni … (Móricz Zsigmond)
4. Nehéz, nyomasztó körülmények között, szegénységben, nyomorúságban él, tengődik. Nehéz volt az élete, sokat kínlódott.
Igekötős igék: átkínlódik; elkínlódik; keresztülkínlódik; végigkínlódik.
kínlódás; kínlódó; kínlódtat.
