koccint
koccint ige -ott, -son; -ani, (népies) kocint (hangutánzó)
1. tárgyatlan Koccint (vkivel): szeszes itallal töltött poharát v. más ivóedényét ivás előtt, üdvözlésképpen más vkinek a poharához, ivóedényéhez odaérinti, koccantja, gyöngén odaüti. Koccintsunk! Nem akar koccintani. Sértődötten koccintott, de a poharat fenékig ürítette. (Krúdy Gyula) Egy halhatatlan cimbora van itt, Koccint velem és gondol valamit. (Juhász Gyula) || a. tárgyatlan Koccint vmivel: a) pohárral, ivóedénnyel így érinti más vki poharát, ivóedényét. Üres pohárral nem koccintunk. b) vmely szeszes italt tartalmazó ivóedénnyel így koccint. Sörrel nem szokás koccintani. Pohár likőrrel koccintottunk, egymás szemébe mosolyogtunk. (Kuncz Aladár) || b. tárgyatlan Koccint vmire: <vmivel kapcsolatban> ilyen módon örömét, üdvözletét, jókívánságát fejezi ki. Koccintsunk az új pár boldogságára. Kocints, igyunk! – kire? – kocints a régi, holt Leányra. (Tóth Árpád)
2. tárgyas (népies, irodalmi nyelvben) Poharat koccint: <kül. üdvözlésül, köszöntésül v. barátságból> koccint (1a) a poharával. Hát senkisem Kocint értem pohárt? (Arany János)
3. tárgyas (tájszó) Koccant (1). Fejét az üveghez koccintja. A földhöz kocintá a nemes állat orrát. (Jókai Mór)
Igekötős igék: összekoccint.
koccintó.
