kötél
kötél főnév kötelet [e-e], kötele [e-e], (tájszó) kötel [e]
1. Növényi rostokból, szálas anyagból csavart v. font s a zsinegnél, fonalnál vastagabb, erősebb eszköz, amelyet tárgyak megkötésére, felfüggesztésére, elmozdítására használnak. Hegymászó kötél; ® üres kötél; (átvitt értelemben, bizalmas) kötélből vannak az idegei: erős idegzetű, nyugodt, nem jön ki sodrából; kötélen húz fel vmit; a hajót kötélen vontatják; ® üresre engedi a kötelet; megcsomózza a kötelet; kötelet ver; kötéllel sem lehet vkit vhol tartani, ill. kötéllel sem lehet vkit vhová elvinni: sehogy sem lehet maradásra bírni, ill. vhová elvinni. Szóláshasonlat(ok): hányja-veti magát, mint polturás ® malac a garasos kötélen. És szívem tombol, mint a harmadfü csikó, ha A pányvás kötelet legelőször dobja nyakába A pásztor. (Petőfi Sándor) Óriási kötéllel … a stéghez rögzítik a hajót. (Nagy Lajos) || a. Ez mint különféle testgyakorlatok eszköze. Kötélre mászik; kötelet húz. || b. (átvitt értelemben is) Az akasztás esköze v. maga az akasztás. (hivatalos) Kötél általi halál: felakasztás; kötélre ítél; megérdemli a kötelet; kötelet a nyakába!: fel kell akasztani!; nyakára teszi a kötelet vkinek: (átvitt értelemben is) erőszakkal, fenyegetéssel vminek az elkövetésére kényszerít vkit. Az ítélet … kötél általi halálra szólt. (Babits Mihály) Torkodat, ejh, használd, mielőtt a kötélre kerülne! (József Attila) || c. Alkalmi használatra szalmából v. vesszőből rögtönözve készített kötöző eszköz. || d. jelzői használat(ban) (ritka, népies) Annyi <szalma, széna, gabona>, amennyit rövidebb kötéllel át lehet kötni; egy kötegnyi, egy nyalábra, egy kötélre való. Úgy veszem észre, nagy étvágyam volna egy kötél szénára. (Arany János–Shakespeare-fordítás)
2. (ritka) Fémből készült vastagabb huzal; drótkötél. Elszakadt a drótkötélpálya egyik kötele.
3. (átvitt értelemben, tájszó) Tájanként különféle nagyságú, kb. egy holdnak megfelelő területmérték. || a. jelzői használat(ban) (átvitt értelemben, tájszó) Ekkora területű. Egy kötél dinnyeföld. Négyszáz kötél szántója [van] a határban. (Mikszáth Kálmán)
4. (átvitt értelemben, régies) Vérségi v. érzelmi kapcsolat; kötelék. Nem vagyunk-e vérség köteleivel kötelezettek? (Vörösmarty Mihály) Őt [Csepü Palkót] kedves kötelek csatolák a széles tenyerű Fejenagyhoz. (Petőfi Sándor)
Szólás(ok): ha minden kötél szakad: ha semmi sem sikerül; a legrosszabb esetben; kötélnek áll: rábeszélésre nagy nehezen beleegyezik vmibe; ráadja a fejét vmire; kötéllel fog vkit: a) (történettudomány) <toborzáskor> erőszakkal besoroz, elvisz vkit katonának; b) (bizalmas) vkit erőszakkal, nagy nehezen vesz rá vmire, vminek a megtételére, elvégzésére; ld. még: akasztott.
Szóösszetétel(ek): 1. kötéláru; kötélbak; kötélcsiga; kötélcsomó; kötéldarab; kötélhinta; kötélhurok; kötélistráng; kötélkészítés; kötéllétra; kötélnyűg; kötéltánc; kötélugrás; kötélvastagságú; kötélvég; kötélzár; 2. drótkötél; hajókötél; harangkötél; hárskötél; horgonykötél; kévekötél; lengőkötél; mászókötél; pányvakötél; ruhakötél; sátorkötél; sodronykötél; tartókötél; ugrókötél; vitorlakötél; vonókötél.
