lefejt
lefejt tárgyas ige
1. <Odavarrott ruharészt> a varrást fölfejtve levesz. Lefejti a gallért a ruháról. Lefejtem a dolmányomról az arany paszomántot. (Jókai Mór)
2. <Leválasztható héjat v. állati bőrt, héjat> a héjnak, bőrnek stb. többé-kevésbé épségben maradásával leválaszt, lehánt. Lefejti a narancs héját. Az őzről lefejtették a bőrét. || a. Lefejt vmit: vmely hengeres v. kör alakú tárgy külső peremét, borítását, tekercselését stb. fokról fokra, rétegről rétegre haladva leválasztja, leveszi. Lefejti az abroncsot, a szigetelést. || b. (mértan) Lefejt vmit: vmely mértani test palástját síkban kiterítve ábrázolja.
3. (átvitt értelemben, választékos) Lefejt vmit: vkinek a karját, a kezét gyengéden v. erőszakosan eltávolítja, leválasztja vmiről úgy, hogy az fokozatosan válik el onnan. Lefejti magáról az ölelő karokat. A nagymama megpróbálta Gyuszi kezét lefejteni a kilincsről. (Nagy Lajos)
4. (szőlészet) <Hordóban megtisztult bort> a seprőről leválaszt, és másik hordóba v. palackba fejt, szív, vezet (csövön át). Tíz hektó bort lefejtett.
5. (bányászat) <Bányászott anyagot> fejtéssel leválaszt, leomlaszt.
6. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) <Fölösleges, zavaró, oda nem tartozó dolgot> lehánt, leválaszt vmiről. Euripidész ma sem holt alak; … lefejtve … a sok idegenszerűt formában, fölfogásban, tárgyban …; még ma is … élet rejtőzik költészetében. (Péterfy Jenő)
lefejtés; lefejtet; lefejtett; lefejthető; lefejtő.
