lelkiismeretlen
lelkiismeretlen [e-e-e-e v. ë-e-e-e] melléknév -ül, -ebb [e], (tájszó) lelkiösmeretlen
1. Magatartásában, cselekedeteiben lelkiismereti aggályokat nem ismerő, azoktól nem korlátozott <személy>. A lelkiismeretlen kereskedő állandóan hamis mérleggel mért. A lelkiismeretlen ügyvéd zsarolta ügyfeleit.
2. Feladatát, munkáját, kötelességét kellő gondosság nélkül, hanyagul, felületesen végző <személy>. Lelkiismeretlen ellenőr. Egyetlen lelkiismeretlen váltóőr százak halálát okozhatja.
3. Lelkiismeretlen személyre valló, jellemző, tőle származó <tevékenység, megnyilvánulás>. Lelkiismeretlen cselekedet, döntés, eljárás, munka; lelkiismeretlenül végez, készít elő vmit. [A szerepet] tudni kell … minden hiba s akadozás nélkül … ez a színészet abc-je … s mégis … alig látszanak színészeink erről meggyőződve lenni, vagy ha igen, lelkiösmeretlenül elhanyagolják. (Vörösmarty Mihály)
