lelkiismeretlenség
lelkiismeretlenség főnév -et, -e [ë, e]
1. (csak egyes számban) A lelkiismeretlen (1–2) melléknévvel kifejezett tulajdonság. Nagyfokú, vétkes lelkiismeretlenség. Micsoda lelkiismeretlenségre vall az ilyesmi! Nagy kupec s nagy asszonybolondító; mind a kettőben tiszta lelkiismeretlenség s a gyors elhatározások embere. (Ambrus Zoltán) || a. Vkinek, vminek lelkiismeretlen volta, természete. Munkájának lelkiismeretlensége. Szemére vetették lelkiismeretlenségét.
2. Lelkiismeretlen (3) cselekedet, eljárás, munka. Az ő lelkiismeretlensége miatt mások szenvednek. Szégyelli lelkiismeretlenségét.
