lépten-nyomon
lépten-nyomon [ë] határozószó (gyak. túlzó)
Nyomósítva: minden lépten-nyomon.
1. Szinte minden lépésre; mindegyre. Lépten-nyomon ismerősökkel találkozik az ember. Lépten-nyomon virágra bukkantak. Tisztességes utazónak minden lépten-nyomon igazolni kellett magát. (Jókai Mór) Az omlott sziklák sima lapján minden lépten-nyomon megcsuszamlott az acélpatkó. (Eötvös Károly) || a. (ritka, régies) Lépten-nyomon követ vkit: nyomon követ, lépésről lépésre követ vkit. || b. (átvitt értelemben) Miért kisérsz minden lépten nyomon Te munkás hazaszeretet? (Petőfi Sándor)
2. (átvitt értelemben) Nagyon gyakran v. sűrűn, minduntalan. Ez lépten-nyomon előfordul. Lépten-nyomon hibákat fedez föl. Lépten-nyomon új adatokra akad. Lépten-nyomon tapasztal valami újat. Ki tárgyát … rosszul választotta, oly nyűgöt vett magára, mely … minden lépten-nyomon csak gátlani fogja. (Vörösmarty Mihály)
