léptet
léptet [e] ige -tem, -ett [e, ë], ..essen [e-ë]
1. tárgyatlan Lépésben haladó lovon lovagol, ill. így vhová jut, ér. Léptetve halad: lépésben h.; az udvarra léptet. Edwárd király, angol király Léptet fakó lován. (Arany János) [A lovas] meglassította a lova járását, s már léptetve ért hozzá. (Móricz Zsigmond) || a. tárgyatlan (ritka) <Ember> lassan, de vmelyest kimért, szabályozott lépésben halad. A lejtőn lefelé léptettek. Búsan léptettek a halottas kocsi után.
2. tárgyas (mindig határozói vonzattal) Okozza, elrendeli, hogy vki vhová, vhogyan lépjen. ® Trónra léptet vkit.
3. tárgyas (átvitt értelemben) Életbe, hatályba léptet vmit: elrendeli, hogy vmely törvény, rendelet hatályos, érvényes legyen, hivatalos rendelkezéssel érvényessé tesz vmit. Életbe lépteti a törvényt. A rendeletet hatályba léptették. Igazsága volt a magyarnak, mikor ezt a függetlenséget valóban életbe léptette. (Arany János)
Igekötős igék: beléptet; elléptet; előléptet; felléptet; hátraléptet; kiléptet; leléptet; végigléptet; visszaléptet.
léptetés; léptetett; léptető.
