letapos
letapos ige
1. tárgyas <Alacsony növényt v. porszerű anyagot> rálépve v. rajta járva a földhöz nyom, s ezáltal tönkretesz, v. úgy lelapít, hogy rendsz. úgy marad. Letaposták a gyepet, a virágokat. Letaposták a havat. Felmagzott füveit letapossák, járva. (Arany János) || a. tárgyas (túlzó) Letapos vmit: egyszer v. többször erősen rálép, nagyon rátapos vmire; összetapos. Letaposták a tyúkszemét, az új cipőjét. || b. tárgyas (ritka, bizalmas) Legázol, letipor vkit. A megvadult bika letaposta a gyereket.
2. Letapossa vminek a sarkát: úgy jár, hogy lábbelijének a sarka féloldalasra kopik, csámpás lesz. Letaposta a csizmája sarkát. Cipője sarka le volt taposva. (Kosztolányi Dezső)
3. tárgyatlan (argóban) Lelép, lemegy, letér vmiről, vhonnan. Letaposott a villamosról. Erre letaposunk egy mellékútra.
letaposás; letaposó; letaposott; letapostat.
