letét
letét [ë] főnév -et, -je [ë, e]
1. (pénzügy, jogtudomány) Más tulajdonában levő értéknek, tárgynak zárt v. szabad kezelésű megőrzése. Bírói letét; letétbe ® helyez vmit; letétbe vesz vmit. Értékpapírjait a takarékpénztárban letétbe helyezi. Az eladó vonakodott a ház vételárát átvenni, a vevő letétbe helyezte. || a. (pénzügy, jogtudomány) Az ily módon megőrzésre átadott, ill. elfogadott értéktárgy, pénzösszeg. Visszaadja a letétet.
2. (átvitt értelemben, zene) Az a mód, ahogyan a zenei mondanivalót szólamokba foglalják, ill. ahogyan bizonyos együttest (hangszerek, zenekar, énekkar) ilyen célra felhasználnak. Énekkari, zenekari letét; három szólamú letét. || a. (átvitt értelemben, zene) Szűk. ért. dallamnak szólamokra, hangszerre v. hangszerekre, énekkarra való átírása (2); átirat (2).
Szóösszetétel(ek): letétbank; letéthivatal.
letétű.
