letétel
letétel [ë-e] főnév -t, -ek, -e [ë, e] (választékos)
A letesz (I. 1, 2, 3, 5, 6; II. 1, 2, 3, 7; III. 1, 2) igével kifejezett cselekvés; az a tény, eljárás, művelet, hogy vkit, vmit letesznek; letevés. A hivatalról, a trónról való letétel; a cipő, a szerszám, a (telefon)kagyló, a táska letétele; az alapkő, a zárókő letétele; vmely zenemű letétele négy szólamra; a hivatal, a rang letétele; az érettségi, a vizsga, az eskü, a fogadalom letétele. Vizsgáik letétele után a gyerekek nyaralni mentek.
Szóösszetétel(ek): alapkőletétel; fegyverletétel.
