levezekel
levezekel tárgyas ige (kissé választékos)
<Bűnt> vezekléssel jóvátesz, bocsánatot szerez rá, ill. vezekléssel megfizet érte. Levezekelte ifjúkori vétkeit. Gazságait egy életen át nem tudja levezekelni. A budai basa … bűnöket fel nem oldhat. Azokat le kell vezekelnie. (Mikszáth Kálmán)
levezeklés v. levezekelés; levezekelget; levezekelhető; levezeklő v. levezekelő; levezekelt; levezekeltet.
