levezet
levezet ige
1. tárgyas <Magasabban levő helyről> lent v. lejjebb levő helyre vezet (I. 1–2) vkit, vmit. Levezeti a csapatot a hegytetőről. Vezesd le a vendégeket a villamosmegállóig. Levezette barátait a pincébe. [Az asszonyokat] levezette … a földszintre. (Mikszáth Kálmán) || a. tárgyas Levezet vkit (vmin): kézen fogva, karon fogva, támogatva segít vkinek abban, hogy vmely fentebb levő helyről lemenjen vmely lejjebb levő helyre. Levezeti a beteget a lépcsőn. Levezette a vakot az utcára. || b. <Állatot> vmely szempontból lent v. lejjebb levő helyre v. hely felé vezet. A lovat levezeti a kúthoz. A kutyát levezeti az utcára.
2. tárgyas <Folyadékot, gázt, áramot csatornán, ill. vezetéken> úgy vezet (II. 1), hogy az vmely szempontból lent v. lejjebb levő helyre kerül, ill. vhonnan, vminek a felületéről lekerül. Levezetik a láp vizét. A gyár szennyvizét levezetik a folyóba. Levezették a gázt a nyári konyhába is. Ezen a csövön vezetik le a hűtő folyadékot. || a. tárgyas <Csatornát, vezetéket> úgy készít, vezet (II. 2), hogy az vmely szempontból lent v. lejjebb levő hely felé halad. A falban levezetünk egy csövet a pincébe. A csatorna mellett vezesd le a drótot. || b. tárgyas <Csatorna, vezeték benne folyó, áramló anyagot, energiát> vhonnan lent v. lejjebb levő helyre szállít; lefelé elvezet. Ez a cső vezeti le a vizet a padlásról a fürdőszobába. A villámhárító levezeti az áramot a földbe.
3. tárgyatlan <Út, építmény, vezeték> felülről lefelé halad úgy, hogy rajta vki, vmi lejuthat vhova. Ez az út levezet a hegyről. Ez a lépcső a pincébe vezet le. Ez a cső levezet a földszintre. [Az ösvény] mogyoróbokrok és páfrányok között levezetett a[z] … erdőbe. (Mikszáth Kálmán) A székesegyház főoltára mellett keskeny főlépcső vezet le az altemplomba. (Herczeg Ferenc) || a. tárgyatlan <Kapu, nyílás> úgy nyílik, hogy rajta keresztül lent v. lejjebb levő helyre lehet jutni. Ez a lyuk levezet egy barlangba. Az alsó kapu levezet a folyópartra. A nyugati homlokzat vasajtója a pincébe vezetett le. (Jókai Mór)
4. tárgyas (átvitt értelemben) Levezet vmit: vminek a menetét, lefolyását elejétől a végéig irányítja, vezeti (III. 5b, f). Levezeti a gyűlést, a vizsgálatot. Sokkal inkább felelhetne erre [a kérdésre] a szülész, a tudomány embere, aki … levezette a szülést. (Kosztolányi Dezső)
5. tárgyas (átvitt értelemben) <Cselekvés, tevékenység, ill. személy vmely cselekvéssel feszült lelkiállapotot> feloldva megszüntet, eloszlat. Egy jó séta levezeti az izgalmadat. Idegességét azzal vezette le, hogy ujjaival dobolt az asztalon. Nekidőlt a munkának, azzal vezette le indulatát.
6. tárgyas (átvitt értelemben, mennyiségtan) Levezet vmit: adott, ismert tételből kiindulva, már ismert viszonyok alapján eljut vmely új tételhez, képlethez. Levezeti a képletet. A tanár levezette Püthagorász tételét. || a. (átvitt értelemben, tudományos) Vmit levezet vmiből: kimutatja, kifejti, hogy vmely ismert jelenség, tényállás vmely megelőző jelenségből, tényállásból mint előzményből, okból v. vmely általános törvényből következik. Ezt a magyar szót egy török szóból vezetik le. || b. (átvitt értelemben, 1945 előtt, választékos) Vkit, vmit levezet vkitől, vmiből, vhonnan: adatokkal kimutatja, hogy vki, ill. vmely család kitől, mely családból származik. Ő is abból a nemzetségből vezette le a családját.
levezetett; levezetget; levezethető; levezettet.
