lefekszik
lefekszik ige, (ritka, régies) lefeküszik
1. tárgyatlan <Ember, állat> rá jellemző fekvő helyzetet vesz föl, így helyezkedik el vhol, vhova fekszik. Lefekszik a fa alá, a fűbe, a díványra. A tehén lefeküdt a friss szalmára. A kutyák lefeküdtek lustán a kapuajtók elé. (Mikszáth Kálmán) || a. tárgyatlan Vmely fekvőhelyre fekszik, hogy aludjék v. pihenjen, v. mert beteg. Ebéd után egy fél órára lefekszik. Lázas vagy, miért nem fekszel le? A diák elunta magát, lefeküdt az egyik falnál lévő lócára, aztán hozzáfogott szundítani. (Móricz Zsigmond) || b. tárgyatlan Éjszakai pihenés, alvás végett fekvőhelyére fekszik, nyugovóra tér. A ® tyúkokkal fekszik le. Mikor feküsztök le? Tegnap nagyon későn feküdtem le. Ne zugjatok olyan nagyon, Azt üzeni az uraság, Mert lefekütt, alunni vágy. (Petőfi Sándor) Margit nem szokott nyolckor lefeküdni. (Gárdonyi Géza) Megvetette az anyja ágyát …, segített az öregnek levetkőzni, és lefeküdtek. (Nagy Lajos)
2. tárgyatlan (durva) Lefekszik vkinek: <nő> odaadja magát vkinek. || a. tárgyatlan (átvitt értelemben, bizalmas) Lefekszik vkinek, vminek: a) vita, ellenkezés nélkül elfogadja vkinek – kül. fölöttesének – v. vmely közösségnek az álláspontját; b) (átvitt értelemben, sport, bizalmas) szándékosan úgy játszik, hogy a másik fél győzhessen. Azért győzött, mert az ellenfele lefeküdt neki.
3. tárgyas (ritka) Fekvő testével lenyom, lelapít vmit. Lefekszi a díszpárnát, a szalmazsákot.
4. tárgyatlan (átvitt értelemben, ritka) <Növényzet, kül. gabonaféle> megdől, földre dől. A búza lefeküdt a folytonos esőzés miatt. [A hadsereg nyomában] erdők feküsznek le, mintha zivatar járt volna rajtuk keresztül. (Jókai Mór)
lefeküdt; lefekvő.
