légtér
légtér főnév
1. (építészet) Vmely építmény által határolt – a befogadás, elhelyezés szempontjából tekintett – térfogat, köbtartalom. Egy személyre 4 m3 légtér jut a szobában. Kicsi a légtér.
2. (katonaság, jogtudomány) Vmely állam felségjoga alá tartozó légi terület. Magyarország légtere. Idegen légtérbe repültek be. Megsértették az ország légterét. || a. (repülés) A levegőnek vmely terület fölötti része. A repülőtér légterében gépek jelentek meg.
3. (légkörtan) A légkörnek vmely terület fölött levő és sajátos légköri jelenségeket mutató része. Fölfelé áramló légtér.
légterű.
