lehuny
lehuny ige
1. tárgyas <Csak ebben az állandó szókapcsolatban:> lehunyja a szemét (a szempilláit): a) pihentetésül v. a külső világtól elzárkózva, ábrándozva v. vmely érzés, érzelem hatására becsukja, behunyja a szemét (a szempilláit). Csak a szemét kellett lehunyni, és egyszerre otthon van. (Móra Ferenc) Különös lázban égtek a szemei, szempilláit félig lehunyta. (Karinthy Frigyes) És le se kellett hunyni a szemem | álom gyúlt át minden érzékemen. (Szabó Lőrinc); b) bizonyos időre elalszik, vmennyi időt alszik. Egész éjjel le sem hunytam a szememet. Hajnalig sem birtam a szemem lehunyni. (Arany János) Ezen az éjszakán nem bírta álomra lehunyni a szemét. (Jókai Mór) || a. (átvitt értelemben) Lehúnyja két szemét az ég, | lehúnyja sok szemét a ház. (József Attila) || b. (átvitt értelemben, választékos) Lehunyja a szemét v. örök álomra hunyja (le) a szemét: meghal. Rendelkezéseimet … elsikkasztanák, mihelyt szememet lehunyom. (Jókai Mór)
2. tárgyatlan (régies, költői) <Ember> meghal, elhuny. Győzött a haza hőse, s lehúnyt. (Vörösmarty Mihály) || a. tárgyatlan (régies, költői) Vkinek a szeme lehuny: vki meghal, elhuny. Én a Sirszellem vagyok … Hazádba hoztalak, Hogy népedet lásd ezred év után …, Igen, vezér; Már annyi éve hogy szemed lehunyt. (Vörösmarty Mihály)
3. tárgyatlan (átvitt értelemben, ritka, költői) Vmi lehuny: vmely égitestnek, tűznek a fénye kialszik, eltűnik. Kis furulyám szomorúfűz ága, Temetőben szomorkodik fája … Ott hunytál le, kedves szép csillagom! | Ragyogásod többé nem láthatom. (Petőfi Sándor) || a. tárgyatlan (átvitt értelemben, ritka, régies) <Idő> a múltba veszve elmúlik. Napjaink, nagy és apró embereikkel … összesen és egyenkint lehunynak, hogy örök semmiségbe merüljenek. (Kossuth Lajos)
lehunyás; lehunyó; lehunyt.
