lel
lel [e] ige -t, -jen [ë], (csak jelentő mód jelen egyes szám 3. személyben, tájszó) lél
1. tárgyas (népies és választékos) Talál (1, a, b, 2, a, b, 4). Nem leli ® a helyét; ® hűlt helyét leli; (átvitt értelemben) kedvét, örömét leli vmiben: kedvére van, jólesik, tetszik, ill. örömet okoz neki vmi; ® kedvet lel vki előtt; ® otthon leli magát vhol. Pénzt lelt az utcán. Nem lelem a kulcsot. Sehol nem leli nyugtát. Sok örömet lel benne. Az ajtót tárva-nyitva lelte. Szerte nézett, s nem lelé Honját a hazában. (Kölcsey Ferenc) Leányka, édes! | … öledben Elszenderülve Mennyet lelek. (Bajza József) Mi, gyermekek, akármikor bemehettünk kamrájába, … ott mindig leltünk valamit. (Kosztolányi Dezső) Szőkét néhány év múlva meggyilkolva lelték … az istállójában. (Móricz Zsigmond) || a. tárgyatlan (népies) Vkire, vmire lel: vkire, vmire bukkan, talál. Rájuk lelt. Jó barátra lelt benne. Nyitjára lel vminek. A ravasz, nála ravaszabbra … lelt. (Arany János–Arisztophanész-fordítás) Nem lelsz-e benne régi ismerősre? (Madách Imre)
2. tárgyas A hideg leli: a) hideglelése van, nagyon lázas. Egész nyáron lelte a hideg, marhái elhulltak, vetését felverte a gaz, nyilalások vették elő. (Jókai Mór) b) (átvitt értelemben) vmely hirtelen támadt erős érzelem, kül. undor, rémület v. erős, heves vágyakozás miatt borzongást, valóságos rosszullétet érez. A hideg leli vmiért, vkiért: nagyon kívánja, nagyon vágyódik utána; nagyon szeretné, hogy az övé legyen. Csak azóta lel a hideg, Mióta téged ismerlek. (népköltés) A hideg lelte, már megint milyen iszonyú s ellenszenves dolgot kell csinálnia. (Móricz Zsigmond)
3. tárgyas (népies) <Gyak. nyomosító értelmű szóval.> Mi leli v. mi lelte?: a) mi a baja?, mi(lyen baj) történt vele? Mi lelt, hogy így gunnyasztol? Vajon mi lelte ezt a libát? Mi lelt, mi lelt, szőke asszony, kék szemű? (Arany János) b) mi az oka, hogy ilyen különösen viselkedik?, mi ütött belé? Mi a csuda leli ezt az embert? Mi az ördög lelte? Mi lelte ezt a lovat? – dünnyögött a vitéz. – Hát miért nem iszol, ebadta? (Gárdonyi Géza)
4. tárgyas (irodalmi nyelvben) Halálát, (ritka) vesztét leli: meghal, elpusztul. A ledűlt paloták omladékai alatt hatezer ember lelte halálát. (Jókai Mór)
Igekötős igék: fellel; kilel; meglel.
lelés; lelő; lelt.
