lendület
lendület [e-e v. ë-e] főnév -et, -e [ë, e]
1. A lendül igével kifejezett cselekvés, mozgás, mozdulat; az a tény, hogy vmi, vki lendül. A hinta lendülete kivetette. Karjának egyetlen lendületével leütötte. Gyorsan tudott járni …; nem futott, csak oly gyors volt a lendülete …, hogy én futva sem bírtam ki mellette a sétát. (Móricz Zsigmond) || a. A testnek egyetlen erős (el)rugaszkodásával végrehajtott, rendsz. ívelő mozdulat, ugrás. A tigris egyetlen lendülettel ugrott áldozatára. A férfi bátor lendülettel rávetette magát támadójára. Kirohant az ajtón, úgyhogy majdnem egymásba buktak … a mozgás lendületében. (Babits Mihály) || b. Ugrásszerűnek v. ilyen mozzanatokból összetettnek felfogott, érzett gyors mozgás, iram. Az autó, a vonat lendülete. A futó tartja kezdeti lendületét. A gép lélegzetelállító lendülettel kezdett száguldani.
2. (átvitt értelemben) Vmely tevékenység megkezdésekor kifejtett gyors, töretlen, határozott, lelkes erőkifejtés. Nagy lendületet ad vminek: fellendíti; lendületet vesz vmi: fellendül. A lendület alábbhagyott. A forradalom lendülete elsepert minden ellenállást. A munka pompás lendülettel indult meg. Nagy lendülettel lát a munkához. A kereskedés nagy lendületet vett az egész országban. (Jókai Mór) || a. (sport) <Vmely teljesítmény előtt> az erőkifejtés bevezetéséül, a szükséges gyorsaság elérésére v. a mozgás ütemének begyakorlására végzett (rendsz. lengő, forgó) mozgás, mozdulat. Lendületet vesz. Szép a gerelyvető lendülete. A kalapácsvető néhány lendületet végez. || b. (sport) <A teljesítmény megkezdésének pillanatában> rendsz. ívelő mozdulatban, mozgásban megnyilatkozó gyors erőkifejtés. A leütésben, a dobásban, az ugrásban nincs elég lendület. A lendület az úszót az uszoda közepéig vitte. || c. (átvitt értelemben) Lelkesedésből, állandó erőkifejtésből származó, folyamatosan nagyfokú, erős iram, ütem <vmely tevékenységben>. Vki munkájának a lendülete; csökken, gyengül a játék lendülete; lendületbe jön: fokozott iramú tevékenységbe kezd. A lendület egyre nő. Nagy lendülettel fejlődik. Óriási lendülettel folyik a verseny. [Egyes] államok … hatalmas lendülettel törnek előre. (Eötvös József) Én az apám s anyám … lendületét akartam belevinni a házasságba. (Móricz Zsigmond)
3. (átvitt értelemben) <Vkiben, ill. vmely szellemi megnyilvánulásban, főleg művészi kifejezésben, eljárásmódban> színes elevenséget, mozgalmasságot, széles, erőteljes szárnyalást sugalló belső tűz, hév, erő. Költői, színészi, szónoki lendület. Nincs benne semmi lendület. Beszédének lendülete mindenkit magával ragadott.
Szóösszetétel(ek): lendületcsökkentés.
lendületű.
