lerakódik
lerakódik tárgyatlan ige
1. <Folyékony v. légnemű közegben lebegő, apró, könnyű részecskékből álló anyag> alászállva lent réteget alkot; leülepszik. Lerakódik az iszap, a hordalék; a dér lerakódik a fákra. A Holt-tenger fehér sópora lerakódott reám, ahogy vizébe mártottam tenyerem. (Karinthy Frigyes) Puha | szárnyakon száll a korom, s lerakódik. (József Attila) || a. <Ilyen anyag> vmiből kiválva vékonyabb, vastagabb réteget alkotva rárakódik vmely szilárd felületre. A szénpor lerakódik a bányász arcára. A korom lerakódik a cső falára. Az emészthetetlen anyag lerakódott a bél falára.
2. (átvitt értelemben, ritka) <Lelki tartalom a tudatban> a sorozatos élményekből elvonva felgyűlik, felhalmozódik. Sok emlék rakódott le a lelkében. A sérelmek lerakódtak a lelkébe.
lerakódó; lerakódott.
