leül
leül ige
1. tárgyatlan Leül vmire, vmibe v. ritk. vmin: ülő helyzetbe ereszkedik vhova, vmire. Leül a díványra, a földre, a székre. Üljünk le itt e szép árnyas padon. (Madách Imre) Leült egy karosszékbe az egyik ágynál. (Mikszáth Kálmán) A kapcáját megigazítani leült a földre. (Móricz Zsigmond) || a. tárgyatlan (vonzat nélkül) Ülőhelyre v. ritk. földre ül, esetleg visszaül. Leültek, rágyújtottak. Amint egy tisztásra ért, leült. Tessék, üljenek le! Ülj le még egy percre! Elhadarta a leckét, aztán leült. Semmi no, csak űlj le – mondá és leűltem. (Garay János) Leült az udvar távolabb zugában. (Arany János) Leültem egy akácfa alá. (Gárdonyi Géza) Ülj le közénk és mesélj. (József Attila) || b. Vhova odamegy, és ott vmely ülőhelyre v. a földre ül. Leül a páholyba, a sarokba; leül az asztalhoz. || c. tárgyatlan (főnévi igenévvel v. cselekvést jelentő főnévvel) Leül vmihez, vmit csinálni: ülő helyzetet foglal el, hogy vmely cselekvést elkezdjen és (el)végezzen. Leül az ebédhez; leül a ® készhez; leül kártyázni, varrni. Este leült még egy kicsit dolgozni. A városba komának lévén meghíva, borozni leűlék. (Arany János–Arisztophanész-fordítás) A házban, ahol az olcsó mámor vár, A zongorához ült le valaki. (Juhász Gyula) || d. tárgyatlan (rendsz. tagadó értelmű mondatban) (rosszalló) Leül vkivel (vmihez v. vmit csinálni): mint hozzá nem méltó társsal (, ill. dologhoz), vmely ülve végzett foglalatosságba kezd. Nem ül le vkivel: nem hajlandó vele tárgyalni v. vele együtt vmely ülő foglalatosságot végezni. Nem szégyelli magát, leül vele inni, pletykálkodni! Csak nem fogok leülni egy gyerekkel! Hogy Bánk leüljön a setét szövetség | gyászasztalához, ahhoz nem csekélyebb | mint bánki sértődés kivántatik. (Katona József) Hogy ülhettek le ezzel a hitvány gazemberrel kártyázni? (Mikszáth Kálmán) || e. tárgyatlan (vonzat nélkül) (bizalmas) Akaratlanul a földre ül, huppan, csücsül. (átvitt értelemben, túlzó) Majd leült (ijedtében, meglepetésében): nagyon megijedt, meglepődött. Már jól korcsolyázik, de még néha leül. A kisbaba botorkált, aztán hopp, leült. Az öklöző egy nagy ütéstől leült.
2. tárgyatlan <Beszélő v. beszélni akaró személy leintésére, rendsz. felszólító módban.> Ülj le, üljön le, leülhet(sz)!: ne beszélj(en tovább)! Te csak ülj le, egy szót se szólj! Hallja-é kend, Csóri: kend leülhet …! (Arany János) Te űlj le, hallgass. (Arany János–Arisztophanész-fordítás)
3. tárgyas (népies) <Ruhát> ülve, ülés közben összegyűr. Leüli a szoknyáját.
4. tárgyas (bizalmas) <Időt, vmely időre szóló büntetést> rabként eltölt, letölt. Leülte a rámért két évet. A várfogság porkolábfogságra fog enyhíttetni …, s akkor itt ülheted le az idődet a vármegyeháznál. (Jókai Mór) Három vagy négy évet kellene leülni, ha elvállalja … (Gelléri Andor Endre) || a. tárgyas (bizalmas) <Másféle büntetést> fogságra, rabságra átváltva leró. Nem akar fizetni, inkább leüli. [A pénzbüntetést] apródonkint leüljük a vármegyeházán. (Mikszáth Kálmán) Hogy három napot kell ülni? – hördül föl Öreg Dobó. – Az ám – mondja az ügyvéd –, meg harminc forintot fizetni. Ha nem fizeti, azt is leüli. (Tömörkény István)
5. tárgyatlan (népies) <Tárgy> aljával, farával a földre roskad, ereszkedik. Eltört a tengely! hangzott a Filcsik szava … Csakugyan leült a szekér hátulsó fele. (Mikszáth Kálmán)
6. tárgyatlan (népies) <Nehezebb tárgy, üledék> folyadék mélyére száll, leülepedik. A csöbör leült a kád fenekére.
leülés; leülhető; leülő; leülöget; leült.
