levetkőzik
levetkőzik tárgyatlan ige, (népies, régies) levetkezik
1. A rajta levő ruhát leveti. Levetkőzött meztelenre. Levetkőzik és megfürdik. Egy perc alatt levetkezett, … hányta le magáról a ruhát, … kabátot, mellényt egyszerre. (Móricz Zsigmond) Megvetette az anyja ágyát, … segített az öregnek levetkőzni. (Nagy Lajos) || a. Ruhadarabjainak nagy részét, kül. felsőruháját leveti. Derékig levetkőzik. Levetkőzött, s ledőlt pihenni egy félórát. Vetkőzzék le itt az előszobában. Segíts Szolgálni a kőmívesek körűl: | … vetkőzz le sár-taposni. (Arany János–Arisztophanész-fordítás) Anna itt a langyos szobai légben végre levetkőzik derékig, és megmosdik. (Gelléri Andor Endre)
2. (átvitt értelemben, bizalmas, tréfás) Ruháiból kikopik, ill. általában anyagilag nehéz helyzetbe kerül. No, te jól levetkőztél.
levetkőzés; levetkőző; levetkőzött.
