malasztos
malasztos melléknév -an, -abb (ritka)
1. (vallásügy, régies) <Katolikus szóhasználatban:> malaszttal (1–2) teli. Malasztos áldás. Az egyház tisztes szolgája malasztos igéket szónokolt a térdeplőknek. (Jókai Mór)
2. (költői) Nyugalmat adó, pihentető, áldásos. És te virulj, gyásztér! a béke malasztos ölében. (Kisfaludy Károly) A dal malasztos enyh a szívnek. (Petőfi Sándor)
3. (néha rosszalló) Malasztos szájú: ájtatoskodó, kegyes beszédű <ember>.
malasztosság.
