marcangol
marcangol tárgyas ige -t, -jon
1. Kézzel, körömmel, karommal belekapaszkodva v. foggal belemarva, harapdálva (ízekre) tép, szaggat vmit, vkit; vadul tépáz. Nem volt kése, fogaival marcangolta a húst. Éhes kutyák marcangolták a dögöt. A tigris marcangolja prédáját. Körömmel kezdte marcangolni az arcát. A vér ömlött a férfi arcából. (Móricz Zsigmond)
2. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) <Indulat, szenvedély> vadul gyötör, kínoz vkit, vmit. Marcangolja a tehetetlen düh, a lelkiismeret. A féltés marcangolja a szívemet. (Vas Gereben)
Igekötős igék: összemarcangol; szétmarcangol.
marcangolás; marcangoló; marcangolódik; marcangolt.
