megcímez
megcímez tárgyas ige
1. Megcímez vmit: vmely kézbesítendő küldeményre ráírja a címet (2). Megcímezi a csomagot a levelet, a levelezőlapot, az utalványt. Levelét megcímezte, majd leragasztotta. Rosszul címezte meg a levelet. Megvárta, míg a levél kész volt, megcímezve; akkor aláírta és visszaadta Noéminek. (Babits Mihály)
2. (ritka, gúnyos) Megcímez vkit: nem a neki járó címmel illet vkit. No te ugyan jól megcímezted a minisztert.
megcímezett v. megcímzett; megcímező v. megcímző; megcímeztet; megcímzés.
