megdicsér
megdicsér tárgyas ige
<Vmely jól elvégzett munkáért v. magatartásáért> dicséretben részesít vkit. Megdicsérték szép teljesítményéért. A nyilvánosság előtt dicsérték meg. Nagyon megdicsérték. Az ilyen magaviseletért nem nagyon dicsérnek meg. Bemutatom a fiút, megdicsérem. (Mikszáth Kálmán) Szindbád … az összes jelenlevőket megdicsérte. (Krúdy Gyula) || a. <Tárgyat, magatartást, teljesítményt> dicséretben részesít. A parancsnok megdicsérte a század fegyelmezett magatartását. Az átvevő bizottság megdicsérte a szállított gépeket. Nagyon megdicsérték a jó ebédet.
megdicsérés; megdicsérhető; megdicsérő; megdicsért; megdicsértet.
