megdicsőül
megdicsőül tárgyatlan ige -t, -jön (főként 3. személyben)
1. (vallásügy) <A vallásos felfogás szerint> túlvilági dicsőségben lesz része.
2. (túlzó) <Halála után> híressé, dicsővé lesz. Nagy halottról mondják, hogy megdicsőült.
3. (átvitt értelemben, kissé tréfás, túlzó) Olyan állapotba kerül, amelyben nagyon jól, nagyon boldognak érzi magát. A sör olyan jó volt, a burnót olyan isteni, hogy Csutkás úr megdicsőülve, valóságos mennyországban érezte magát. (Mikszáth Kálmán)
megdicsőülés; megdicsőülő; megdicsőült.
