megesket
megesket [g-e] tárgyas ige
1. Arra késztet v. kényszerít vkit, hogy megesküdjék vmire. Megeskette cinkosát, hogy nem árulja el.
2. (ritka) <Házasulókat> egyházi szertartással összead (3). Minket balkézre eskettek meg. (Jókai Mór) Na hát papom … maga fog megesketni az aranylakodalmon is Sátor Sárikával. (Móricz Zsigmond)
megesketés; megesketett; megeskethető; megeskető.
