megesküszik
megesküszik [g-e] tárgyatlan ige ..üdött v. (ritka, költői) ..üdt, (ritka) megesküdik
1. Esküvel kötelezi magát vmire. Megesküdött, hogy hallgat a dologról. Megesküdt a király | Hunyadi Lászlónak: | Esküszöm az égre, | Az ég Istenére, | Bántani nem foglak. (Petőfi Sándor) Esküdj meg itt a keresztfánál, hogy soha nem szeretsz mást, csak engem. (Gárdonyi Géza) || a. (vallásügy) Megesküszik vkire, vmire: úgy mondja el az esküjét, hogy vmely – a vallásos hit szerint – felsőbb hatalomra hivatkozik, mint aki, ami esküjének tanúja és biztosítéka. Megesküszik az égre, az élő Istenre, minden szentekre, a boldogságos Szűz Máriára. || b. (vallásügy) Megesküszik vmire: <vallási eredetű szokás szerint> úgy mondja el az esküjét, hogy vmely nagy értékét mintegy felajánlja arra az esetre, ha megszegné azt. Megesküszik gyermekei életére; megesküszik mindenre, ami számára drága v. szent. || c. (vallásügy) Megesküszik vmire: úgy mondja el az esküjét, hogy közben vallásos hit szerint szentnek tartott v. megszentelt tárgyat kezével érint. Megesküszik a bibliára, a feszületre.
2. Megesküszik vmire: esküvel bizonyít vmit. Meg merne rá esküdni: egészen bizonyosnak tartja, egészen bizonyosan állítja. Megesküdött rá, hogy nem ismeri a vádlottat. Ő az. Meg mernék esküdni … (Tolnai Lajos) Voltak, akik megesküdtek rá, hogy az, aki beszélt, dehogy is volt az paraszt. (Móricz Zsigmond)
3. <Jegyespár> házasságot köt. Polgárilag esküszik meg, egyházilag nem. Megesküdtek, s ezzel a derék Mácsik György bejutott a Laczkó-famíliába. (Mikszáth Kálmán) Hilda és Tibor egy kis falusi kápolnában csöndesen megesküdött. (Kosztolányi Dezső) || a. Megesküszik vkivel: <férfi v. nő> jegyesével így házasságot köt. Fia azonnal megesküszik vele a templomban, mihelyt megkapja a frigyhez apai áldását … (Kosztolányi Dezső)
Szólás(ok): ld. vöröshagyma.
megesküvés; megesküvő; megesküdt.
