megesz
megesz [g-e] tárgyas ige
1. (kül. 1. és 2. személyű tárggyal) Megeszik. Vigyázz, mert megesz a farkas! Én elmegyek, gyerekek, szépen viseljétek magatokat, és ki ne jöjjetek semmi zajra, … mert különben megesz a mumus. (Mikszáth Kálmán)
2. (bizalmas, túlzó) (Úgy szereti,) majd megeszi: annyira szereti, hogy szeretetét nem tudja eléggé kimutatni. Jancsikám! Jancsikám! – kiáltotta könnyes szemmel. S majd megette a gyermeket. (Gárdonyi Géza)
3. (átvitt értelemben, bizalmas) Marással elpusztít vmit. A rozsda megette a vasat. [A foglyoknak] nem volt … pakolni valójuk. Ha volt is valami ruhájuk, azt régen megette a vaslánc. (Móricz Zsigmond) || a. (átvitt értelemben, bizalmas, túlzó) Teljesen ellep, eláraszt, és így tönkretesz vmit, vkit. Itt mindent megesz a piszok, a por. Ha nem szellőztetünk, mindent megesz a penész. Nekem is jobb volna már söpörgetni, mert megesz a kosz. (Kosztolányi Dezső)
4. (átvitt értelemben, bizalmas) <Nem táplálkozásra való, alkalmas dolgot> apránként elhasznál, felemészt v. más módon teljesen értéktelenné tesz. Ez a vállalkozás sok pénzt megesz. Az adósság megeszi egész jövedelmét. Ezek az átkozott baglyák [= kemencék] már harminc forint árú szalmát ettek meg, mégsem melegítik a szobát. (Arany János) Az uskókok [= szerb menekülők] … az erdőket ették meg, a törökök már a kőfalakra voltak éhesek. (Jókai Mór) || a. (átvitt értelemben, bizalmas) <Gazdasági versenyben, fejlettebb technika birtokában> legyőz vkit, vmit, fölébe kerekedik vkinek, vminek. Ahogy a vasút megette a szekeres fuvart, a gőzös eszi apránkint a kishajóst. (Tömörkény István)
5. (átvitt értelemben, bizalmas, túlzó) <Személyt, kül. vmely bosszúság v. betegség> elpusztít, tönkretesz. Megesz a méreg: nagyon mérges vagyok; megesz a penész: nagyon unatkozom. Itt mindenkit megesz az unalom. || a. (átvitt értelemben, bizalmas, kissé durva) <A fene főnévvel alakult állandósult szókapcsolatokban:> megette (azt) a fene!: nem lesz v. nem lett abból semmi!, odavan az már!; ott egye meg a fene (, ahol van)!: nem törődöm vele!, bánom is én!, üsse kő!; megesz a fene vkit, vmit: a) (ritka, régies) <a testet szétromboló betegség, járványos vész, bármely veszedelem> elpusztítja; b) (átvitt értelemben) <bánat, kín, mérgelődés, vágy> agyongyötör vkit. A fene egye meg! Megeszi a fene, ha nem láthatja.
megevett; megevő.
