meggyőző
meggyőző [g-gy] melléknév -en [e] v. -n v. -leg [e], -bb
(ritka) Olyan, aki, ami meggyőz (1) vkit, vmit. Ellenfeleit könnyűszerrel meggyőző vitatkozó volt. || a. Olyan, ami vkinek, vminek a meggyőzésére alkalmas. Meggyőző bizonyíték, hang, erő, érv, érvelés. Nagyon is meggyőző volt az igazság – többé senki sem kételkedett. (Vas Gereben) Ti, nők, jobban tudtok arról beszélni, amit éreztek. A ti szavatok meggyőzőbben hangzik. (Jókai Mór)
