megsimít
megsimít tárgyas ige
1. <Vmely kócos, ráncos, egyenetlen felszínű testet rajta egyszer v. többször végighúzott tárggyal, kézzel> simává, egyenletessé tesz v. próbál tenni. Fésűvel, kefével megsimítja a haját. Csontkéssel megsimítja a papírt. Simítóval megsimítja a friss vakolatot. Ágnes a törvény előtt Megáll szépen, ahogy illik… Öltözetjét rendbe hozza, Kendőjére fordit gondot, Szöghaját is megsimítja. (Arany János)
2. (ritka) Megsimogat (1) vmit. Judit. (Megsimítja [Milutin] arcát) (Petőfi Sándor) || a. (átvitt értelemben) Komor magyar föld, csöndes este Megsimítom fénylő kalászod. (Tóth Árpád)
3. (átvitt értelemben, ritka, bizalmas) Megsimítja a (lapos) guta: kisebb mértékű szélütés éri. Az agg vőlegényt a guta simította meg. (Jókai Mór)
megsimítás; megsimítgat; megsimítható; megsimító; megsimított; megsimíttat.
